1.
A saját érzelmeink szabályozása az egyik legnehezebb és legfontosabb szülői feladat.
A babák és a kisgyermekek kötődését, személyiségfejlődését, kompetenciáit erősen befolyásolja, milyen érzéseket hogyan kommunikálunk felé. Gondoljunk csak a híres fapofa kísérletre, ahol arra kérik a tudósok az anyukát, hogy hirtelen nézzen lemerevedett, közömbös arccal, amikor a babája gagyog, mosolyog felé. Azt az arckifejezést és a kétségbeesett próbálkozást, amit a baba mutat erre a szülői érzelemkifejezésre ledöbbentő megtapasztalni.
A babák és a kisgyermekek még csak tanulják, mit kezdjenek az érzelmekkel és az azzal kapcsolatos testi késztetésekkel, impulzusokkal és ebben a tanulásban a mintát elsősorban mi adjuk. Azzal, hogy példát mutatunk.
Hol tanulhatsz az érzelemszabályozásról és annak fontosságáról?
Ebben a cikkben, vagy a Hogyan maradjunk nyugodtak anyaként? kurzuson.
2.
A gyermek felé támasztott, az életkorának, fejlődési ütemének megfelelő elvárások rengeteg csalódástól, stressztől és aggodalomtól mentenek meg minket szülőként.
Számtalan olyat vár el a társadalom a babáktól és a kisgyermekektől, amelyek sem az igényeiket nem szolgálják, sem a képességeiket, fejlődésüket nem veszik figyelembe. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
- „Át kell aludnia az éjszakát”
- „Már csak x óránként éhezhet meg…”
- „Ezért nem kell sírni!”
- „Ne hisztizz!”
- „Ha szeretnél vacsorát, mindig azt teszed, amit mondok”
- „Add oda a játékod a másiknak”
- „Más már bilit használ, te meg…”
- „Már elég nagy, értenie kell, mit mondtam”
- „Hogy lehetsz ilyen gonosz, miért bántod anyát?”
Ha azon igyekszünk szülőként, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleltessük a csemetét, akkor máris elindultunk a kiégés, a csalódás és a kötődési kihívások felé. Mert ha a gyermek nem nem akar, hanem nem tud megfelelni egy elvárásnak, akkor bármit is teszünk, nem lesz sikerünk vagy túl nagy árat fizet érte a gyermek hosszú távon.
Konkrét példákat már most is találsz a közösségi média felületeken (Facebook, Instagram, Tiktok), emellett folyamatosan teszek fel újabb tartalmakat a reális elvárásokkal kapcsolatban. Konkrét kérdés esetén pedig nagyon szívesen segítek a Pont jó anyák Klubjában.
3.
A kisgyermekeknek az érzelmi kitörések során elfogadásra, támogatásra és reális határokra van szüksége, nem kritikára, megszégyenítésre és szeretetmegvonásra.
Ugye, az érzelemszabályozás fontossága itt is megjelenik.
Az érzelmi kitörésekre, azaz köznapi néven „hisztikre” adható válaszkész szülői reakciókról egy komplett kurzus elérhető itt.
4.
Ha a kisgyermek azt érzi, hogy megértik, elfogadják és értékelik, akkor jobban fogja érezni magát és együttműködőbb lesz.
Nézzünk egy példát: A munkahelyeden semmibe vesznek, elkaszálják az ötleteidet, értelmetlen fegyelmiket kapsz, csökkentik a fizetésed, hol nem engednek időben haza, hol meg munka nélkül töltöd benn a napot. Ha panaszkodsz, kinevetnek és hisztisnek bélyegeznek, ha visszahúzódsz, akkor antiszociálisnak, különcnek neveznek. Fizetésemeléssel meg bónuszokkal hitegetnek, ha hozod a számokat, aztán ha hozod, csak letolást kapsz, hogy miért csak ennyi, ha meg nem hozod, ugyanez lesz a reakció. Vajon te mennyire leszel együttműködő, lelkes a munkahelyeden?
Ha ehelyett biztatást kapsz, elismerik az igyekezetedet, az erősségeidet méltatják, a nehezen menő területeken meg extra segítséget kapsz, megbecsülnek és szeretnek a munkatársaid, szívesen töltesz plusz időt is a munkahelyeden, nem várnak tőled olyat, amit nem tudsz teljesíteni, értelmes munkát bíznak rád, melyet élvezel, ha hibázol, nem kinevetnek, hanem támogatnak, akkor vajon lelkesebb, együttműködőbb leszel? Minden bizonnyal.
És nem működnek máshogy a kisgyermekek esetében sem.
5.
A szülőség nem a tökéletességről, hanem a folyamatos fejlődésről szól.
Hibázás nélkül nincs fejlődés. Gondolj arra, hogy szülőként is csak nemrég születtél meg, valahol a várandósság vagy a szülés idején. Nem várhatod magadtól, hogy mindent profin csinálj, hiszen nem vagy szakértő, inkább egy lelkes kezdő vagy, aki nagyon igyekszik, de óhatatlanul téved, hibázik, gyakorol, javít, fejlődik.
Nem az a pont jó anya, aki tökéletesen csinálja, hanem az, aki észreveszi, ha hibázik, ha tévedett és tanul, fejlődik belőle.