Ebből a cikkben kiderül, hogy melyik az a 10 ok, ami gyakran okoz nyafogást a gyermekeknél, most pedig nézzük meg azt, hogy hogyan tudunk a nyafogásra szenzitív, válaszkész szemléletben reagálni.

A szokásos, büntetésen vagy jutalmazáson alapuló,

engedelmességet követelő válaszok a gyermek nyafogására valahogy így szólhatnak:

  • „Azonnal hagyd abba a nyafogást, vagy mehetsz a szobádba/kapsz egy nyaklevest/nem megyünk el a buliba/indulunk haza!”

  • „Ha szépen kéred, akkor megkapod.”

  • „Ha befejezed a nyafit, kapsz egy csokit/megvesszük a kisautót/elmehetünk a játszira/játszok veled.”

De ha abból indulunk ki, hogy a nyafogás egy jelzés,

egy kommunikáció a gyermek aktuális testi és/vagy lelkiállapotáról, egy valós igény vagy szükséglet tolmácsolása a nyafogás álruhájába bújtatva, és sokszor valójában nem is a csokiról vagy a kisautóról szól, akkor a büntetés, a  jutalmazás vagy a figyelemelterelés helyett nem lenne jobb konkrétan erre az igényre koncentrálni? Először belegondolni, hogy vajon mi járhat a gyermekünk gondolataiban, milyen érzések okozhatják a nyafogást?

Tehát, pl. ezt mondani:

  • „Látom, hogy zavar téged valami, mi a baj? Elmeséled?”

  • „Nehéz neked megállni, hogy megvegyük azt a csokit, igaz?”

  • „Gyere, mostanában nem volt időm rád figyelni, akarsz játszani valamit a kertben?”

Ekkor a mögöttes ok kiderítésére koncentrálunk, vagy elismerjük a gyermek érzéseit, vagy máris felajánlunk egy lehetséges megoldást az adott igény teljesülésére.

Vehetjük játékosra is a dolgot,

hiszen a nevetés, a játék egyszerre oldja a feszültséget (mind a gyermekét, mind a miénket), emellett segít kapcsolódni, illetve feltárni, hogy mi állhat a nyafogás mögött:

„Hűha, itt egy kis nyávogó macskát látok, de hova tűnt az én pici lányom/fiam? Vajon elvitte a cica? Gyere, keressük meg őt, mert nagyon szeretnék vele egy kicsit birkózni/futkosni/stb.”

Vagy:

„Ajaj, megint a nyafitündér hangját hallom, ez nagyon félelmetes…. De én Pannát/Bencét akarom (nyafogva mondva)!!! Hol van a kislányom/kisfiam? Na, mindjárt elkapom ezt a nyafitündért és megkérdezem tőle… Ajaj, nem is tudok futni (nyafizva), nem baj, akkor majd mászok…

A cél az, hogy a gyermek elnevesse magát, hogy kilépjen a nyafogásból, hogy újra kapcsolatba kerüljünk vele, és ha tudjuk a nyafogás okát, akkor azt is megoldhassuk (pl. régen játszottunk együtt, éhes vagy szomjas a gyermek, sokszor mondtunk nemet, ideje indulni haza, mert sok az inger, stb.).

Lehet, hogy elsőre nem találjuk el a megfelelő hangsúlyt,

nem lesz vicces a próbálkozásunk, de idővel rájövünk, hogyan tudjuk megmosolyogtatni úgy a gyermeket, hogy nem veszi kinevetésnek a dolgot, sokkal inkább játéknak. Ha pedig a gyermek sírva fakad, akkor könnyen lehet, hogy el tudja mondani, mi bántja valójában, vagy ki tudja sírni magát, ami szintén segít a feszültség levezetésében.

Persze, nem minden nyafogás fog elmúlni egy csapásra ettől. Nem mindig fog kiderülni, mi miatt nyafog épp a gyermek. És mi sem leszünk mindig ilyen türelmesek és válaszkészek. De nem is kell tökéletesnek lenni.

Elég pont jónak….

A gyermekeddel való bensőséges kapcsolat, a biztonságos kötődés kialakulásának támogatása a nyafogások megelőzésében és az okok megértésében is segít neked, csatlakozz a Pont jó anyák Klubjába!

Forrásjegyzék:

  • Kora gyermekkori lelki egészség, 2020. Semmelweis Kiadó

  • Hámori Eszter: A kötődéselmélet perspektívái

  • Hámori Eszter: A korai kötődés zavarai

  • Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia