A biztonságos kötődés témakörében rendszeresen kapok ehhez hasonló kérdéseket:
„Hogyan tudom eldönteni, hogy biztonságosan kötődik-e a gyermekem?”
Mielőtt erre konkrétan válaszolok, érdemes áttekinteni, hogyan alakul ki a baba kötődése.
A gyermek biológiai késztetése az,
hogy keressen egy vagy több olyan személyt a közvetlen környezetében, aki gondoskodik róla, és megvédi. A baba már születésétől fogva olyan viselkedést mutat, amivel ezt az igényét fejezi ki: sír, szemkontaktust vesz fel, próbál közelíteni a gondozó felé, később mosolyog, gagyog, nyújtja a kezét. Erre a szülő természetesen az esetek nagy részében reagál, felveszi, megeteti, megnyugtatja a babát, figyel rá és játszik vele, és így a baba szükségletei teljesülnek.
Mindezzel párhuzamosan fejlődik a szülői kötelék is a baba felé.
Van, akinél már a gyermek megszületése pillanatában vagy már magzati korban is kibontakozik ez az érzés, máskor akár több idő, mire úgy érzi a szülő, hogy mindennél jobban ragaszkodik a gyermekéhez, hogy erős kötelék kapcsolja a babájához.
A kötődés tehát – ha a baba számára elérhető 1-2 állandó gondozó személy, aki reagál a jelzéseire – mindenképp kialakul. Tehát az a félelem, hogy ha nem csinálsz valamit, vagy nem úgy csinálod, és emiatt nem fog kötődni a gyermeked, tévhiten alapul. A kötődési zavar, amikor nem alakul ki a gyermek kötődése, szinte kizárólag súlyosan terhelt családokban, elhanyagolás, pszichiátriai zavarok, bántalmazás kapcsán alakul ki, vagy ha a gyermek olyan intézményben él, ahol nincsenek meg a feltételei a kötődés kialakulásának.
A kulcskérdés sokkal inkább az, hogy a kötődés milyen minőségű lesz,
ugyanis ez nagymértékben meghatározza, hogy a felnövekvő gyermek mennyire bízik majd a szüleiben, a világban, illetve hogy maga milyen kapcsolatokat tud kiépíteni másokkal, akár később a saját gyermekeivel is.
A gyermek kötődésének minősége nagymértékben függ attól, hogy a fent említett kötődési viselkedésére, jelzéseire milyen minőségű és mennyire kiszámítható választ kap a gondozóitól. Ezt hívjuk a szülői érzékenységnek vagy válaszkészségnek. Ha a szülők (és nem véletlenül fogalmazok többes számban, hiszen itt az apák szerepe ugyanolyan fontos) felismerik, jól értelmezik és megfelelően reagálnak ezekre a babajelzésekre, akkor a gyermekben az a kép bontakozik ki a szülőkről, hogy elérhetőek, segítenek, így a gyermeknek kialakul a bizalma feléjük, biztos lesz abban, hogy mindig és kiszámítható módon számíthat rájuk.
Ha ezek a szülői válaszok a gyermek valódi igényeire adnak választ,
megfelelő mértékűek, következetesek és kiszámíthatóak, akkor a gyermek kötődése biztonságos lesz.
Ha a szülői válaszok
akkor a kötődés minősége bizonytalan lehet, vagy akár szervezetlenné válik.
A kötődés minőségére tehát számos dolog hat, és sosem egy-egy egyszeri esemény határozza meg, hanem sok aprónak tűnő, hétköznapi esemény, ami a babával és a kisgyermekkel töltött hétköznapok során megesik.
Ráadásul, a kötődés kialakulása egy folyamat eredménye
a minősége is változhat, ha a szülők máshogy kezdenek viselkedni vagy reagálni a gyermek kötődési viselkedésére, vagy ha külső tényezők megzavarják a kötődés kialakulásának vagy megszilárdulásának folyamatát.
Pont ezek a tényezők miatt a kötődés minősége nem olyan egyszerűen mérhető dolog, mint ahogy ezt a szülők szeretnék. Nem lehet egy pár perces teszt kitöltésével megbizonyosodni arról, hogy a gyermek biztonságosan kötődik, majd hátradőlve többet nem foglalkozni a témával.
Nem fogja az megmutatni, hogy milyen a gyermek kötődése, hogy sír-e, ha anya elmegy mellőle vagy sem, hogy a szomszéd Kati néni fel tudja-e venni, vagy sem, hogy meddig játszik el egyedül, vagy hogy képes-e a testkontaktus nélkül elaludni. Nincsenek olyan jelek, melyek pontosan megmondják, milyen a gyermek kötődési stílusa. Nem lesz egyértelmű bizonyíték az, hogy a gyermek „anyás” vagy „apás”, sem az, ha mindkét szülőjével jól elvan. Egy-egy konkrét viselkedési mód ugyanis nem mutatja meg, milyen valójában a gyermek kötődési stílusa.
A kötődéssel foglalkozó kutatók is többféle vizsgálattal, megfigyeléssel dolgoznak, ha fel szeretnék mérni a gyermek kötődési stílusát, és minden vizsgálatnak vannak korlátai, életkori megkötései és speciális szabályai. Pl. van olyan vizsgálat, ahol egy rövid és szabályozott szeparációs helyzetnek teszik ki a gyermeket és közben megfigyelik a viselkedését, majd ebből próbálnak következtetni a gyermek kötődési mintázatára. De ezt a vizsgálatot is meghatározott körülmények között, adott életkorban, speciálisan képzett pszichológusok végezhetik el, tehát nem lehet otthon egy hasonló helyzetet előidézve bármilyen következtetést is levonni.
Tehát, szülőként nincs egyszerű dolgunk, ha abban szeretnénk bizonyosságot, hogy a gyermekünk kötődésének minősége megfelelő-e.
Pont emiatt érdemes minél több információt szerezni a 3 legfontosabb kérdésben:
Ha ezekre a kérdésekre megvannak a jó válaszaink, akkor máris tettünk azért, hogy a gyermekünkkel való kapcsolatunk belsőséges, bizalmon alapuló és építő jellegű legyen, és a biztonságos kötődés kialakulásának meglegyenek a feltételei.
Ha a fenti kérdésekre még nincsenek meg a jó válaszok, akkor pedig érdemes keresni azokat, ebben segít neked a Pont jó anyák Klubja vagy a Biztonságos kötődésről szóló online kurzus.