A gyermekek önálló játéka fejleszti az önbizalmat, a kreativitást, a problémamegoldó képességet, az önszabályozást, és anyának is ad pár perc szabadidőt.
Az önálló játék lehet halk és hangos, történhet valódi játékokkal és játéknak kinevezett egyéb eszközökkel, de egy képzeletbeli baráttal folytatott beszélgetés is annak számít.
Hogyan állj neki bevezetni az önálló játékot?
Pakolj el a színes-szagos-csengő-forgó-zenélő csodamasinákat és keress szög egyszerű eszközöket helyettük, lehetőleg olyanokat, amikkel mi is rendszeresen „játszunk”. Műanyag kaja tároló edényeket, melyeknek van fedelük és egymásba rakhatók. Vagy egy ruháskosarat meg pár kislabdát. Vagy egy nagy kartondobozt. De lehet babákat, különböző állatfigurákat vagy kisautókat is. Egy matatófal is hasznos eszköz lehet. (Persze, ha a gyermek egy bizonyos játékkal már most is elvan magában, akkor az maradhat).
Nem kell 20 db játék, elég pár érdekes darabot kikészíteni. Emellett figyeljünk arra, hogy biztonságos és a gyermek életkorának, képességeinek megfelelő játékot találjunk. Apró darabok nem valók 1-2 éves gyermekeknek, nehogy félrenyeljék azokat. A kosár vagy a doboz is lehet veszélyes, ha a gyermek rá akar állni vagy kiesik belőle. Ha a gyermek szeret dobálózni, akkor ne a fém kisautót válasszuk.
Hozzunk létre gyermekbarát játszó tereket. Nem lesz kedve játszani a kicsinek, ha minden pillanatban arra kell figyelnie, nehogy felborítsa a nagyitól kapott kínai vázát, betörje a tv képernyőjét, vagy leessen a lépcsőn. Legyenek olyan helyek a lakásban, ahol a gyermek szabadon és biztonságosan játszhat, mindenhez hozzányúlhat, ahol felszabadultan érezheti magát és te is nyugodtan ott hagyhatod, nem kell árgus szemekkel figyelned minden pillanatát. Lehet ilyen játszósarok a nappaliban, a konyhában is, ahol van egy polc, amelyen a gyermek játékai vannak, és jól tudja érezni magát, amíg anya főz vagy pl. a kanapén ülve dolgozik a laptopján. Az önálló játék nem jelent egyedül játszást, nem kell, hogy a szülő másik helységben tartózkodjon hozzá.
Kapcsolj ki minden képernyőt, ne zavarja meg a gyermek figyelmét.
Maradj reális. Egy 2 éves gyermek figyelmi limitje kb. 5-6 perc. 3 éves korra ez az idő 8 percre, 4 évesen pedig 10 percre nő. Persze, vannak gyermekek, akik ennél hosszabb ideig is tudnak egyvalamire figyelni, de ennél többet, főleg első pár alkalommal nem érdemes várni.
Kezdjétek együtt a játékot, adhatsz ötleteket, mit tud kezdeni az adott játékkal, de az is jó, ha csak figyelsz, teljesen jelen vagy, reflektálsz a gyermekedre.
15-20 perc közös játék után mond a gyermekednek, hogy most egyedül játsszon tovább, te pedig addig kiszeded a mosást/olvasni fogsz/tisztába teszed a kistesót.
Maradj látótávolságban és/vagy fél füllel figyelj a gyermekre. Ha odaszól neked, rád néz, akkor nyugodtan válaszolj, mosolyogj vissza vagy mondj egy rövid választ. Nagyon fontos, hogy a gyermek biztonságban érezze magát az önálló játék közben, ne az legyen az üzenet, hogy ez egy büntetés, egy magára hagyás a szülő részéről.
Ha a gyermek elmélyed abban, amit csinál, semmiképp ne szakítsd félbe, ne szólj hozzá, ne menj a közelébe, hiszen ez megzavarhatja a figyelmét.
Ha sikerült pár percig az önálló játék, ezt beszéljétek meg, hogy milyen ügyesen játszott, mutassa meg a tornyot, amit épített, vagy meséljen arról, mit csinált a babákkal.
Ha a gyermek nem akar önállóan játszani, utánad megy vagy sírva fakad, akkor érdemes még egy lépést beiktatni, ez a fokozatos kivonódás. Ilyenkor együtt játszatok, de te egyre kevésbé vagy aktív, nem irányítasz, nem adsz ötleteket, csak figyelsz. Vagy a szobában maradsz és ott kezdesz el valamilyen saját tevékenységet, pl. beviszed a ruhákat összehajtogatni. Ha a gyermek be szeretne kapcsolódni, az sem baj, akkor lehet együtt hajtogatni, és pl. azt is kipróbálhatod, hogy ezt a feladatot próbálod önálló játékká tenni: Pl. kap saját ruhákat, amiket ő rak el maga a szekrénybe, vagy egy kicsit kimész a szobából valamiért 1 percre, és hagyod, hátha egyedül is folytatja a ruhák pakolgatását. Ha épp semmi nem válik be, akkor más időpontban, más körülmények között, vagy más játékkal rendszeresen érdemes próbálni.
Tedd az önálló játékot a napi rutin részévé, pl. minden reggel, amikor reggelit csinálsz, délután, amikor altatod a kistesót vagy este, amíg elmosogatsz.
Érdemes arra is figyelni, hogyha a gyermek spontán kezd önálló játékba, akkor ne zavard meg, nem lendítsd ki, a vacsora vagy a fürdés várhat 5 percet, várd meg inkább, amíg a gyermek kezdeményez kapcsolatot vagy von be a játékába, utána legyen csak a napirend következő pontja.
Ha úgy látod, hogy már unalmas az adott játék, akkor rotáld azokat, hogy mindig legyen érdekes lehetőség. Lehet akár egy kosár, amelyben csak olyan játékok vannak, amelyeket az önálló játékalkalmak során veszel elő. Ebbe mindig belerejthetsz egy-egy újdonságot is, amelyet majd a gyermek megtalál, ha játszani kezd a kosár tartalmával. Vannak gyermekek, akiket mozgolódós játék köt le inkább, más gyermekek a szerepjátékokat vagy a könyvnézegetést szeretik. Ami a kedvenc épp, azt érdemes önálló játékként felajánlani. A többi, kevésbé kedvenc játékot pedig lehet közösen játszani, ha pl. kézügyességet igénylő játék még nehezen megy, akkor anyával/apával lehet gyurmázni, színezni vagy gyöngyöt fűzni, könyvet nézegetni vagy kirakózni. Cserébe a gyermek pl. elvan 10 percig a játszótéren a csúzdán, vagy szívesen épít tornyot önállóan, vagy főz a babáknak ebédet, az is jó, nem kell egy bizonyos játékhoz ragaszkodni.
Ha a gyermek különös érdeklődést mutat valamilyen eszköz, tárgy iránt, azzal is ki lehet találni játékot (nem az okostelefonodra gondolok ). Ha imádja a pancsolást, akkor nyáron a kertben a műanyag edényekbe öntögetés remek lehetőség. Ha folyamatosan főzne, akkor lehet neki saját edénykészlete, amit ilyenkor elővesztek. Ha imád apával barkácsolni, akkor saját gyerekbarát barkácskészlete is lehet, amellyel alkothat.
Fontos, hogy az önálló játék helyszíne ne legyen semmilyen büntetés helye, ne küldjük be büntetésbe a játszószobába a gyermeket, és ne legyen a kényszerű szeparáció és az önálló játék összekapcsolva.
Ha rendszeresen biztosítjuk az önálló játék lehetőségét, biztatjuk a gyermeket az életkora és a képességei szerinti játéktevékenységekre, nem várunk el túl sokat ezzel kapcsolatban, rendszeresen együtt is játszunk a gyermekkel, pl. a játékidők kapcsán (hogyan játszunk a gyermekkel), akkor támogatjuk a gyermek kreativitását, önállóságának fejlődését, és egy kis szusszanásnyi időt mi is kapunk a saját dolgaink intézésére.
Forrásjegyzék:
DC: 0-5 TM A csecsemő- és kora gyermekkori lelki egészség és fejlődés zavarainak diagnosztikai klasszifikációs rendszere
Hámori Eszter: A kötődéselmélet perspektívái
Hámori Eszter: A korai kapcsolat zavarai
Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia