A közösségbe kerülés, azaz a bölcsi- vagy ovikezdés időszaka minden családban különleges fordulópont. A kisgyermek először kerül tartósan a szülőtől távol, idegen közegbe, először még ismeretlen felnőttek és gyermekek közé.

Ez óriási változás nemcsak a gyermeknek, hanem a szülőnek is. A folyamat akkor lesz sikeres, ha a gyermek mellett a szülő is fel tud rá készülni, és megtalálja benne a saját helyét is, elfogadva az új szituációt.

Milyen jelekből tudhatod, hogy a gyermeked már érett a közösségre?

A bölcsi- vagy óvodaérettség nem egy konkrét életkorhoz köthető mérföldkő, hanem sokkal inkább érzelmi és kommunikációs érettség kérdése.

Az alábbi jelek segíthetnek felismerni:

  • Érdeklődés a társak és/vagy új helyzetek iránt,

  • némi nyitottság az idegenekkel szemben,

  • a szülőtől való rövid elválások már nem okoznak óriási feszültséget,

  • kapcsolódási lehetőségek megtalálása más felnőttben is (nemcsak a szülőben),

  • minimális szóbeli vagy nonverbális önkifejezésre, kommunikációra való képesség.

A szülő szerepe a beszoktatásban

A beszoktatás nem egy egyszerű „lepasszolása” a kisgyermeknek, hanem más, szerető felnőttekre bízása. A rábízás szó pedig sokrétűen tükrözi, hogy miről is szól a folyamat, ugyanis többféle bizalomnak is meg kell jelennie ahhoz, hogy a közösségbe kerülés sikeres lehessen. A gyermek biztonságérzete ugyanis nagyban függ a szülői jelenlét minőségétől és a gondozók lelkiállapotától egyaránt. Ha a szülő bizonytalan, szorongó, azt a gyermek is megérzi. Ezért fontos, hogy a szülő is kapjon támogatást, felkészülhessen lelkileg erre az elválásra.

Néhány tipp:

  • Szerezz minél több releváns és megbízható információt arról, hogy mire számíthatsz a bölcsődében, az óvodában, illetve a beszoktatás folyamán. Minél jobban átlátod a folyamatot, annál nyugodtabb tudsz maradni és számos felesleges aggodalmat kivédhetsz azzal, hogy tájékozódsz.

  • Beszélgess más – hasonló cipőben járó – szülőkkel, akiknek a gyermekei szintén mosd kezdik a közösséget vagy már sikeresen járnak bölcsibe-oviba. Nem feltétlenül a tutitippek miatt, sokkal inkább azért, hogy érezd, hogy nem vagy egyedül, hogy megismerd, mások mit éltek át, min mentek keresztül ezen időszakban,  hogy vették az akadályokat.

  • Keress olyan barátokat, rokonokat, akár szakembert, akik meghallgatnak és támogatnak ebben a nehéz időszakban.

  • Ha komoly elakadásaid, félelmeid vannak a beszoktatás kapcsán, akkor pedig mindenképp kérj segítséget, nálunk a Pont jó anyák Klubjában kiemelten foglalkozunk ezzel a témával, számos tudásanyag érhető el, mely megkönnyíti a közösségbe kerülés időszakát, illetve személyre szabott tanácsokat is kérhetsz klubtagként.

Válaszkész beszoktatás: mit jelent?

A válaszkész nevelés nem áll meg az altatásnál vagy a szoptatásnál. A beszoktatás is lehet válaszkész: figyelembe veszi a gyermek tempóját, érzelmi állapotát, temperamentumát, szükségleteit. Nincs fix időkeret, vagy merev szabályok, aminek meg kellene felelni. Van olyan csemete, akinek 3 nap, másnak 3 hét lesz az ideális. Van olyan gyerkőc, aki gyorsan beilleszkedik, más kisgyermekeknek hullámvölgyekkel teli ez az időszak.

A válaszkész beszoktatás fontosabb szempontjai:

  • érzelmi kapcsolódás, ráhangolódás a gyermekre minden reggel,

  • előre megbeszélt, őszinte elválási folyamat,

  • az óvónővel/kisgyermek nevelővel való kapcsolatteremtés támogatása,

  • az érzelmi hullámvölgyek elfogadása,

  • a gyermek igényei, szükségletei elsődlegesek,

  • a szülő lelki jólléte is fontos emellett.

Mi van, ha nem sikerül?

Nem minden beszoktatás megy zökkenőmentesen, és ez nem kudarc. Fontos tudni, hogy nem „rossz” a gyermek, ha nehezebben szokik be. Nincs „elrontva” a folyamat, ha visszalépéseket tapasztalunk.

Amit ilyenkor tehetsz:

  • Vedd komolyan és validáld a gyermek jelzéseit, a „nincsen semmi baj” és az „ezért nem kell sírni” mondatok nem válaszkész üzeneteket közvetítenek.

  • Beszélj a gondozókkal, keressétek a megoldást közösen, tegyétek össze a gyermekről szóló és a gyermekneveléssel kapcsolatos tudásotokat, tapasztalatotokat a gyermek jóllétéért, ne egymás ellen dolgozzatok.

  • Vizsgáld meg, van-e még olyan tényező (testvér születése, változás otthon, a te lelki nehézségeid, időnyomás), ami hathat a gyermekre és gondold át, hogyan lehet ezen hatásokat mérsékelni.

  • Adj időt. Ha kell, szünetet. Ha kell, keress másik megoldást.

Ha a szülőnek is nehézsége van…

A közösségbe kerülés sokszor a szülőn „akad el”. Mert nehezünkre esik elengedni. Mert bűntudatunk van. Mert nem vagyunk biztosak benne, jót teszünk-e.

Teljesen rendben van, ha neked is idő kell. Ha te is elsírod magad, amikor el kell engedni a csemetét. Ha meginogsz és bizonytalan vagy abban, hogy jól csinálod-e és hogy jó úton jártok-e. A szülő-gyermek kapcsolat mély, így az elválás sem könnyű. De nem végleges, és nem csak egy elengedés. Hanem tanítás. Magadnak is. Neki is.

A biztonságos kötődés nem szakad meg attól, hogy nem vagytok mindig együtt. Attól tud tovább épülni, hogy a kapcsolódás a távolság ellenére is megmarad.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Forrásjegyzék:

  • DC: 0-5 TM A csecsemő- és kora gyermekkori lelki egészség és fejlődés zavarainak diagnosztikai klasszifikációs rendszere

  • Hámori Eszter: A kötődéselmélet perspektívái

  • Hámori Eszter: A korai kapcsolat zavarai

  • Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia

  • www.zerotothree.org