Már megint ki kell cserélni a pelust, kifutott a leves, csenget a postás, reggel óta nem ettél, pisilned kell és elfelejtetted visszahívni a barátnőd… Felnőttként általában képes vagy ezekkel a mindennapi kihívásokkal kezdeni valamit, veszel pár mély levegőt, gyorsan priorizálod a teendőket, kicseréled a pelust, szólsz a postásnak, hogy előbb a szomszédot intézze, gyorsan lekapcsolsz a leves alatt, bekapsz egy abonettet, elviszed pisilni a babát is, és közben írsz egy gyors üzit a barátnődnek. Mindez általában sikerül anélkül, hogy sírásban törnél ki, vagy leüvöltenéd a fejét valakinek.
A babáknak viszont nincsenek ilyen megküzdési stratégiái
Bár a kisgyermekek agya nagyon gyorsan fejlődik az első életévekben, és rengeteg dolgot tanulnak a világról, egyre ügyesebben szabályozva a saját állapotaikat is, mint például az ébrenlét-alvás átmeneteket, az éhség-jóllakottságot vagy a közelség-távolságot, de az érzelmek szabályozásában még évekig a szülei segítségére szorul. A szülőknek a saját nyugalmukat kell megosztaniuk a gyermekeikkel ahhoz, hogy sok-sok ilyen segítségnyújtás után majd a gyermek maga is megtanulja ezeket a stratégiákat és az együttes szabályozás végül önszabályozássá alakuljon át.
Hogyan történik ez az együttszabályozás?
A babáknak és a kisgyermekeknek szükségük van arra, hogy a szüleik és a gondozóik segítsenek nekik megérteniük az érzéseiket. Ezt úgy támogathatjuk, hogy amikor a gyermek egy erős, negatív érzést él át, akkor nyugodt és kedves hangon beszélünk hozzá, óvatosan, bátorítóan érintjük meg, magunkhoz öleljük, ringatjuk vagy csak egyszerűen jelen vagyunk, elérhetőek vagyunk számára. Emellett érdemes néven nevezni a gyermek érzelmeit, és megnyugodást segítő stratégiákat mutatni neki (mély levegő, mozgások, feszültséglevezető módszerek).
Persze, ez nem mindig egyszerű szülőként,
hiszen nagyon nehéz lehet hallgatni a gyermek sírását, megélni egy-egy erőteljes dühkitörés közbeni viselkedését. Ráadásul, szülőnek lenni sem egyszerű, hiszen rengeteg feladat, elvárás és teher nehezedhet ránk. Pont emiatt nem csoda, ha rendszeresen mi is elvesztjük a türelmünket, túlterheltek vagyunk, kiborulunk vagy kiabálunk.
De azt érdemes figyelembe venni, hogyha a gyermek erős érzelmeire ugyanolyan erős érzelmekkel reagálunk, az nem segít megnyugodni a gyermeknek. Sőt.
Hogyan reagáljunk tehát a gyermekek erőteljes érzelmeire?
Ahhoz, hogy a saját nyugalmunkkal segíthessünk megnyugodni a gyermekünknek, alapvető feltétel, hogy mi magunk nyugodtak maradjunk. Ehhez nagyon fontos, hogy a saját érzelmeinket felismerjük, megértsük, elfogadjuk és képesek legyünk szabályozni.
Amikor a gyermekünk hirtelen sírni kezd, vagy épp századszor kell elmondanunk neki valamit, érdemes kialakítani egy olyan szertartást, amely segít nyugodtnak maradni. Például 3 mély levegővétel, pár korty hideg víz, vállkörzések, vagy akár egy mantra, amit ilyenkor mindig elmondunk magunknak.
Majd, ha sikerül nyugodtnak maradni, akkor elkezdhetünk reagálni a gyermek viselkedésére vagy kideríteni a sírás okát, illetve segíteni szabályozni a gyermek érzelmeit.
Minél többet gyakorolunk és minél jobban megismerjük a saját érzelmeink eredetét és kezelésének lehetőségeit, annál inkább tudjuk átadni ezt a képességet a gyermekeinknek is.
A gyermeked igényeire, jelzéseire való szenzitív reakciók, a megfelelő érzelemszabályozás alapozzák meg a gyermek biztonságos kötődését, erről a témáról a Pont jó anyák Klubjában elérhető Biztonságos kötődésről szóló online kurzuson tanulhatsz.