Nem, nem direkt csinálja és a célja sem a szülő bántása vagy manipulációja.
A gyermek akkor kezd figyelemfelkeltő viselkedésbe, amikor figyelemre van szüksége.
Ez pontosan úgy működik, mint amikor a gyermek megéhezik. Ezt a baba cuppogással, a nyelve nyújtogatásával, cicikereső mozdulatokkal jelzi, a beszélni tudó kisgyermekek meg azt mondják, „anya, éhes vagyok”.
A figyelem ugyanolyan igénye a gyermeknek, mint a megfelelő táplálék.
Az éhségre sokféleképp tud reagálni a szülő. Mondhatja azt, hogy nincs még itt a kajaidő, majd akkor. Mondhatja azt, hogy ma már eleget ettél, majd holnap. Mondhatja azt, hogy tudod hol a hűtő, szolgáld ki magad. Odadobhat a gyereknek egy zacskó csipszet, hogy egyél. Készíthet változatos, egészséges, a gyermek igényeinek megfelelő ételeket, és adhatja ezt kedvesen, odafigyelve. A gyermek így is és úgy is eszik valamit, de hogy hogyan lakik jól és hogy milyen a tálalás, az nagyon más a felsorolt esetekben.
A figyelemigényre is eltérő módon szoktak reagálni a szülők.
Vannak, akik túlzásnak tartják és hagyják egyedül sírni a babát az ágyában. Mások azt gondolják, hogy a gyermek provokál, direkt bosszantani akar, így mérgesen reagálnak, rákiabálnak a gyermekre. Egyes szülők úgy érzik, a gyermek piszkálódásának a bántás a célja, ezért elkeseredettséget, csalódottságot élnek át, számonkérik a gyermeküket, hogy hogyan lehet ennyire érzéketlen, ilyen durva. És lesznek szülők, akik úgy értelmezik a gyermek bosszantó viselkedését, hogy ez egy segélykérés, a gyermek figyelemre, törődésre, kapcsolódásra, az érzelmi csészéje feltöltésére vágyik, és ezt nem tudja máshogy még kifejezni.
Ha a gyermek figyelemigénye nem teljesül, nem tölti fel senki azt a csészét,
hanem helyette bántást, büntetést, szeretetmegvonást, negatív szülői válaszreakciókat kap, akkor a gyermek személyiségétől, temperamentumától, eddigi tapasztalataitól függőn két dolog szokott bekövetkezni. Vagy egyre hangosabban és kétségbeesettebb módon fogja jelezni, hogy mire lenne szüksége, azaz egyre több sírással, nyűglődéssel, „hisztivel”, csapkodással, harapással, ellenállással, kiabálással, veszélyes viselkedéssel reagál, vagy feladja, magába fordul és apatikus, közömbös, visszahúzódó, szorongó, a környezet, a játékok iránt nem érdeklődő, negatív hangulatú gyermek válik belőle.
A két szituáció könnyen átcsaphat egymásba, amikor a visszahúzódó gyermekben felgyülemlő feszültség egyszer csak váratlanul a felszínre tör, pl. egy dühroham, egy elhúzódó, erőteljes érzelmi kitörés formájában, sokszor egy látszólag teljesen ártalmatlan helyzetben. Sajnos, mindkét következmény a nem biztonságos kötődés kialakulását vagy megszilárdulását vetíti előre.
Ahhoz, hogy a szülők fel tudják rendszeresen tölteni a gyermekek érzelmi csészéjét,
arra van szükségük, hogy maguk is elegendő támogatást kapjanak. Ez érkezhet a családból, a barátoktól, közösségekből vagy szakemberektől egyaránt. Ahhoz, hogy válaszkész módon tudjanak reagálni a szülők, egyszerre van szükségük megfelelő információkra a gyermekek fejlődése, a viselkedésük mozgatórugói, a szülő-gyermek kapcsolat kiépítése kapcsán, társakra, közösségre és gyakran konkrét tanácsokra is. Ezek mind elérhetőek a Pont jó anyák Klubjának előfizetői számára.