„Nem megyünk most a játszótérre, esik az eső…”

„Anya, hülye vagy/utállak/nem szeretlek!”

Amikor s gyermek hasonlóan sértően válaszol arra, ha nemet mondunk, akkor könnyen felhúzhatjuk magunkat.Személyes sértésnek vehetjük a visszaszólást, és máris egy büntetés vagy megszégyenítő válasz lehet az automatikus reakciónk.

Ha viszont túllátunk a gyermek látszólag tiszteletlen viselkedésén és arra gondolunk, hogy mi játszódhat le benne, hogy épp nehéz érzéseket él át és ezek kezelésében még nem jártas, akkor máris értjük, hogy a feladatunk szülőként ilyenkor a gyermek elfogadása, az odafordulás, az érzelemszabályozás és olyan példa mutatása, amitől a gyermek majd fokozatosan megtanulja, hogyan tudja maga is szabályozni a negatív érzéseit.

Mik azok a tipikus szituációk, amikor a gyermek bántón szólhat vissza?

  • Amikor korlátokba ütközik, legyenek ezek az általunk meghúzott határok (nem engedünk valamit) vagy pl. a saját képességei határai (nem tud még egyedül felmászni a mászókára).

  • Erőteljes érzelmeket él át, melyeket még nem tud helyén kezelni.

  • Úgy érzi, épp eltávolodtál tőle, kapcsolódásra vágyik, de ezt még nem tudja adekvátan megfogalmazni.

Hogyan tudsz ilyenkor válaszkészen reagálni?

  • Ha azt gondolod, hogy a határokkal küzd a gyermeked, akkor egyszerre nyújts érzelmi támaszt és tartsd magad a keretekhez:

    „Ez most nehéz neked. Nem erre számítottál, ugye? Azt szeretnéd, hogy…., és úgy érzed, hogy ebben megakadályoz az, hogy…. Itt vagyok, segítek neked ezzel megküzdeni.”

  • Amikor erőteljes érzelmeket élhet át a gyermek:

    „Nagyon mérges lettél, mert Pisti elvette tőled a homokozólapátot, és nem engedtem, hogy megüsd. Ilyenkor a dühünk nagyon erős és nehéz elviselni, jó lenne megütni mást, hogy csillapodjon. Nézd, én ilyenkor azt szoktam csinálni…”

  • Amikor kapcsolódásra vágyik:

    „Hű, szomorúnak tűnsz, valójában azt szeretnéd, hogy foglalkozzak veled? Szeretnél egy kicsit kimenni velem a kertbe játszani? Vagy olvassak neked egy mesét? Ne haragudj, kapkodtam és nem figyeltem rád, de most itt vagyok”.

Ha nem dühből, hanem empátiával reagálsz, a gyermeked is megtanulja, hogy sem a korlátok, sem az erőteljes érzelmek nem az ellenségeink, hanem hasznos segítői, iránymutatói az életünknek, illetve a szükségleteink kommunikációja nem követelőzés, hanem jogos igény.

Forrásjegyzék:

  • DC: 0-5 TM A csecsemő- és kora gyermekkori lelki egészség és fejlődés zavarainak diagnosztikai klasszifikációs rendszere

  • Hámori Eszter: A kötődéselmélet perspektívái

  • Hámori Eszter: A korai kapcsolat zavarai

  • Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia

  • www.zerotothree.org